Mivel reggel 8-kor francia órám volt, nagyon korán kellett kelnem, 5:30-kor. Komolyan mondom, ezek a reggeleim ilyen versenyfutások az idővel. A vonatom 6:14-kor indult, én 6:12-re értem ki az állomásra. Futottam, mint egy strucc, mindenkit arébb löktem, aki az utamban volt és sikerült. Elértem a vonatatot. Rékának már nem volt ilyen mázlija. A lépcsőn futott le, mikor elindult a mozdony.

Mire beértem a Keletibe 7:30 volt és meglepő módon: újra rohanhattam. 7:45-kor már az Örs Vezér téren voltam, de hiába, ugyanis 1 perccel lekéstem a buszt és ezért várhattam 12 percet a következőre. Megnyugtatott, hogy nem csak velem történt ez, mert a buszmegállóban találkoztam Zsófival és Kittivel.

8:25-kor toppantam be a francia órára. A tanárnő megkérdezte franciául, hogy beszélem e a nyelvet, meglepő módon értettem a kérdést (!!!!). Válaszoltam, hogy igen. Erre kérdezett valami bonyolultabbat, erre mondtam neki, hogy azért ennyire nem. Leültem, próbáltam bekapcsolódni az órába. Nem volt nehéz. Hiába voltam év végén 5-ös franciából, hülye vagyok belőle, de amiket csináltunk az előadáson... Zseninek éreztem magam. Ilyenek voltak: mondjuk francia neveket; keressünk egy újságban /adott nekünk a tanár/, olyan szavakat, amiknek ismerjük a jelentését; kitalálni, hogy mit jelent az egyszerű mondat, amit a tanárnő felírt a táblára. Természetesen remekeltem, egyfolytában jelentkeztem, be akartam vágódni a tanárnál. Szerintem sikerült is. Óra végén mondtam neki, hogy sajnálom, hogy késtem, de sajnos bejárós vagyok, szóval lehet többször is fogok. Erre azt mondta a tanárnő, hogy semmi baj és, hogy bármikor késhetek, hiszen ezeket amiket veszünk én úgy is tudom. Nagyon kedves volt. Tuti imád engem, de ez nem meglepő. Ki nem?

A következő órám közgazdaságtan volt. Egy probléma volt: nem tudtam hol lesz az óra. Találkoztam Kittivel és megkérdeztem tőle nem tudja e. Kiderült, hogy ő neki is közgazdaságtan óra a következő. Szóval minden szuper volt, ő tudta hova kell menni. Az előadás közepén kezdtek különböző gondolatok előtörni belőlem: "Miért vagyunk ilyen sokan a teremben? Gyakorlaton csak 30-an kellene körülbelül lennünk, itt meg vagyunk vagy 60-an. Ráadásul hol vannak a Vikiék? Nekik is közgáz órájuk van." Az óra közepén rájöttem: Rossz helyen voltam!!! Igen, ez is egy közgazdaságtan előadás volt, de más tanárnál, ráadásul az egy elmélet volt, amire én bementem, pedig nekem gyakorlaton kellett volna lennem!! Mikor vége lett az órának, megkerestem Vikiéket, ők megnyugtattak /miután kiröhögtek, hogy hogyan lehetek ennyire béna/, hogy nem maradtam le semmiről, ugyanis csak annyi volt, hogy a tanár bejött, elmondta 10 perc alatt, hogy mikor lesznek a vizsgák, melyik könyv kell az órára és ezzel vége is volt, azt mondta a mai előadás elmarad. Hál' istennek.

Ezután gazdasági jog órám volt. Komolyan mondom, nagyon tetszett ez volt a legjobb a héten. A tanárnő, körülbelül 25 éves lehet, nagyon érdekesen beszélt, próbált minket is belevonni az előadásba, ráadásul a téma is elég jó volt. Röviden: tetszett.

Mivel hétfőn kaptam egy e-mailt, hogy a szerdai üzleti kommunikáció órám elmarad, ezért elindultam haza. Ugyanis a gazdasági jog órámnak 13:00-kor lett vége és a következő előadásom, a vállalati gazdaságtan, csak 15:30-kor kezdődött volna. Mondtam, hogy én ezt biztosan nem fogom megvárni /jól is tettem, hogy eljöttem, mert utólag kiderült, hogy körülbelül semmit nem csináltak az órán, csak ilyen kezdő beszélgetés volt, hogy mi kell egy vállalat beindításához/.

Még 35 percem volt a vonat érkezéséig, ezért bementem az Örs Vezér téri Árkád plázába megvenni a francia könyvet, az Allons-Y-t. A Libriben természetesen megint szívtam /kivel mással történnének ilyenek?/, ugyanis az eladónő 20 percig kereste nekem a kötetet, mert sehol nem találta. Végül kiderült, hogy az eladói pult alatt volt. Ekkor kinyögte, hogy sajnos nem tudja eladni nekem, mert félre van rakatva, helyette átküldött az Árkád mellett lévő plázába, a Sugárba, hogy vegyem meg ott. Mérgesen átmentem az ottani Libribe, hiszen a nő bénázása miatt lekéstem a vonatot és csak a 20 perccel későbbivel tudtam hazamenni. Szerencsére az ottani boltos ügyesebb volt. Egyből megtalálta az Allons-Y-t. Megvettem.

Kifelé aztán érdekes dolog történt velem: odajött hozzám egy fiatal lány a Movie Star Studiotól, hogy nem szeretnék e esetleg statiszta lenni egy filmben. Én meg csak bambultam rá. Pont ilyen munkát kerestem! Heti egyszer kellene csak mennem, pár órára. Tökéletes! Egyből meg is adtam az adataimat, azt mondta jövő hét elején hívnak. Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzak vele? Amúgy tuti valami kamu.

Uh, a tegnapom a durvábbnál is durvább volt, első nap a fősulin. Ha ezek után látok valakit, aki szídja a gimit/középsulit élve felgyújtom.

Hétfő, hm... Mi is volt hétfőn? A tegnapi napom után kb. minden kiment a fejemből. Ja igen. Reggel 7-kor keltem, hogy a gyógymatekot a jó tanárhoz, a jó időpontban tudjam felvenni. Negyed 8-tól 10 percenként kattingattam a Neptunon /mint korábban írtam, itt kell felvenni a tantárgyakat/ és vártam a matekra. És vártam. És még többet vártam.

Aztán meguntam és elkezdtem sorozatot nézni, ám azért aközben is 15 percenként megnéztem a Neptunt, hátha. 14:40-kor beléptem újra és pont akkor kaptam egy üzenetet, hogy egy hiba van a rendszerben és a CooSpacen keresztül kell felvenni a matekot. A pulzusom azonnal felment 200-ra, egyből be is léptem a CooSpaces felhasználómba. És istenem, nagyon király voltam, ugyanis én voltam a legelső, aki felvette a gyógymatekot a legjobb tanárnál, a szuper időpontban. Gyorsan riadóztattam a többieket is, hogy vegyék fel, szerencsére nekik is sikerült. 9 perc alatt betelt mind a 40 hely ahhoz a professzorhoz, akihez jelentkeztem. Mázlim volt.

Megbeszéltük Ivettel meg Rékával, hogy a suli előtt elmegyünk a plázába inni egy kávét, szépen, nyugodtan, hiszen a 7:14-es vonattal mentünk és az első előadás csak 9:45-kor kezdődött. Minden volt az a kávézás, csak nem éppen nyugodt. A vonattal természetesen késtünk, 8:40-re értünk be, ez még nem is lett volna akkora gond, ha nem lett volna 5 millió ember. 8:50 fele értünk az Örs Vezér térre, a busz a sulihoz, pedig 9:14-kor /vagy ekkörül/ indult. Szóval gyorsan befutottunk egy pékségbe, megittuk a kávét és már mehettünk is a buszmegállóhoz.

A buszon már kezdtem eléggé izgulni, azért mégis csak az volt életem első napja rendes BGF-es tanulóként. Az első előadás gazdasági matematika volt. Ide most olyan matekot képzeljetek el, ahol csak a fogalmakról, példákról, bizonyításokról van szó, semmilyen számolás, szóval az egész olyan száraz, mint az 1 hónapos zsemle. Oh, nem említettem még? Egy tanóra másfél órás. Az egész előadáson figyeltem, de igazából nem sok értelme volt bemenni, hiszen a tanár a kivetítőn lévő anyagot olvasta fel. Tanulság: legközelebb az 1 órával későbbi vonattal megyek.

Ezután tesim lett volna. Volna. Mire megtaláltuk /Ágicával, Rékával és Vikivel/ a testnevelés tanárit, már eltelt az órából kb. 30 perc. Itt kiderült, hogy a kondi olyan, hogy azon a napon, abban az időpontban megyek az edzőterembe amikor akarok és egy papírt kell lepecsételtetnem a portással, aki ott van, hogy megjelentem és ennyiiii. Egyszóval a keddi napom nem volt testnevelés. /Zárójeles megjegyzés: ezután elmentünk ebédelni és sikeresen eltévedtünk: az 5 perces út 25 perces volt./

Ezt követően gazdasági matematika gyakorlatom volt /nem azzal a tanárral, aki az első előadáson volt, ezt más tartja, hál' istennek/, ami nagyon szuper volt. A professzor nagyon rendes, tök érthetően magyaráz és úgy tömören: szeretem a matekot. Ilyen határértékről, meg monotonításról meg konvergenciáról tanultunk, nagyjából értem is az egészet, csak pár dolog homály. Király vagyok.

A soron lévő órám számvitel elmélet volt. Próbáltam figyelni. Tényleg. Nagyon. Irtóra. Fél óráig bírtam, aztán mondtam, hogy kész, nekem ennyi volt és elkezdtem olvasni a Csontvárost. Úgy is fent van az előadásnak az anyaga a neten, feltöltötte a tanár.

És végül jött a gyógymatek. Gyerekek, hogy ott milyen idióták vannak... Olyan egyszerűeket gyakoroltunk. Közös nevezőre hozás, abszolútérték és hasonlók. Szerencsére több előadásom nem volt, mehettem haza.

8:30-kor, ismétlen fél kilenckor értem haza! Annyira fáradt voltam, hogy ihajcsuhaj.

Egész héten őrült módjában vonatoztam/metróztam/buszoztam/teleportáltam egyik helyről a másikra, ennek következtében csütörtök estére úgy néztem körülbelül ki, mintha egy zombis sorozatnak a szereplője lennék. Szóval hamar lefeküdtem, fél 11-kor és egészen másnap 9-ig aludtam. Jól esett, mint egy forró csoki a hideg téli estéken, miközben odakint a csípős szél hordja a hópelyheket. Oh, ez milyen költőien hangzott. Meg amúgy sem innék soha forró csokit, de mindegy.

Röviden, ez a nap a tunyulásról szólt. Olvastam a Csontvárost /nemsokára végzek vele, várható egy vélemény/, de jórészt Pretty Little Liarst néztem. Komolyan mondom beszippantott ez a sorozat, annyira izgalmas és vicces, ráadásul a Hannat alakító Ashley Bensonba szerelmes lettem. Annyira gyönyörű. Az első évadot bedaráltam, már a másodiknál tartok. Az előbbiről nemsokára kritika is lesz az oldalon, legalábbis tervezem.

Valamint pénteken még egy csomagot is vártam, ugyanis megvettem az iPademre egy hiperszuper jegyzetelő appot a Notes Plust /ezt fogom használni a suliban, hogy ne kelljen lapokat és füzeteket cipelnem magammal/ és ehhez rendeltem egy iPadhez való stylust. Pontosabban ezt: link. Szóval vártam a küldeményre, csöngetett is a futár, de nem a toll jött. Hanem egy világítós tusolófej /??/ én meg azt sem tudtam most mi van. Arcon röhögtem a csomagot hozó embert, hogy mégis milyen hülye rendel ilyet. Hát kiderült: Apa volt az. Ups, visszaszívtam az előbbi jelzőt. Apának van mostanában ez a fura holmija, hogy hülyeségeket rendel az internetről /Angry Birdös póló, ami ráadásul kicsi rá, ezért senki nem hordja/, de ez az ő dolga.

1 óra múlva megint jött egy futár én pedig boldogan suhantam ajtót nyitni. De megint nem nekem jött csomagom, hanem újból Apának. Egy parfümöt hoztak neki. Puffogva bevonultam a szobámba és néztem tovább a PLL-t. Aztán fél 3-kor megelégeltem a várakozást és fel akartam hívni a futárszolgálatot, de ahogy a kezembe vettem az iPhonem, az elkezdett csörögni. Igen, elég furcsa volt, kicsit be is pisiltem. Oké, azért nem. A szállítósrác hívott, hogy 10 perc és itt van a stylussal.

Oh, igen. Mint kedden mondtam, újra fogok járni a régi angoltanáromhoz és ez most már 100%, ugyanis pénteken lebeszéltem vele, hogy jövő héttől menni fogok hozzá. A régi blogomról páran emlékezhetnek még rá. Szeretem őt, kicsint kattant, de én azért bírom.

Körülbelül a fél délelőttöm azzal ment el, hogy a stylussal való írást gyakoroltam. Nem valami egyszerű, de fejlődő tendenciát mutatok, ugyanis kezdek belejönni. Taps nekem, hol a díjam?

11 fele jött az értesítés a matek eredményéről. Nem lepődtem meg attól, ami az üzenetben várt: nem sikerült. Szóval kell járnom 5 hétig gyógymatekra. Kicsit megalázó, de ez van, csöppet sem bánom, ugyanis beszéltem néhány felsőbbévessel és azt mondták nagyon hasznos ez a felzárkóztató, hiszen nagyon jól elmagyaráznak mindent és akik járnak ide, azoknak általában jobban sikerülnek a vizsgáik. Vannak olyanok, akik direkt elrontják a vizsgát. Egy szó, mint száz, nem bántam meg, hogy kell járnom a pluszmatekra.

Gyorsan léptem is fel Neptunra /itt kell felvenni az óráinkat/, hogy egy jó időpontban vegyem fel a matekot. De nem volt sehol semmi. Megnéztem a leveleimet és azt írták, hogy valami hiba miatt nem tudják mikor kerülnek ki az időpontok, ezért mindenki nézze gyakran a Neptunt, hogy időben fel tudja venni az óráit. Szuper, ezután paranoiás lettem és 1 óránként legalább háromszor felléptem a rendszerbe.

Ezen a napon is főképpen a PLL előtt ültem üveges szemekkel, de egyszer-kétszer felnéztem Facebookra, ahol megláttam egy nekem való munkát. Minden feltétel stimmelt rám, a magasság, a súly, a kinézet, a beszédkézség. Ez ilyen host munka /így mondják ezt?/ fiúknak, vagyis rendezvényeken kellene lennem segítőnek, esetleg statisztának beállni, vagy fotózáshoz modellnek. Utálok dolgozni, nem nekem való ez az egész, de ez megfogott, szóval lehet jelentkezni fogok. Ám előtte kell rólam egy portfólió, úgyhogy jövő héten lehet elmegyek csináltatni egyet.

Mi említésre történt még? Ja igen! Sikerült leadnom a kosarat az órarendemből és felvenni helyette a kondit, ráadásul ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban, így nem változott az órarendem! Hurrá!

Kezd ez a bejegyzés is kicsit hosszú lenni nem? Sebaj. Vasárnap délutánra a barátaimmal terveztünk egy találkozót. Igen, csak terveztük, ugyanis mikor mondtam Anyának, hogy 3 fele megyek el itthonról, ő elkezdett velem veszekedni, hogy hogy merészelek elmenni, mikor a Papát megyünk megköszönteni születésnapja alkalmából. Oké, azért karóba ne húzz, gondoltam. Most komolyan, nekem ezt honnan kellett volna tudnom? Szóval nem mentem bandázni a többiekkel, de nem baj, ugyanis bizonyos okok miatt végül ők sem mentek sehova.

Miután megköszöntöttük a Papát, mehettünk vissza Apával Tatabányára. Hogy miért? Ugyanis Apa M-es pólót hozott az XL-es helyett, hiába mondtuk, hogy az előbbi kicsi lesz. Miközben a mobilomat néztem óránként többször is /még mindig nem rakták fel Neptunba a matekot/, megérkeztünk a plázába. Természetesen kihasználtam az alkalmat és vetettem magamnak egy tolltartót. Eredetileg egy Converset akartam, de hiába kerestem égen-földön sehol sem találtam. Szerintem már nem lehet kapni. Vagy elpusztult az összes. Szegények.

Sehol sem találtam alkalmas darabot, végül bementünk a Happy Boxba, ahol végül kiválasztottam egy tolltartót. Nem olyan, mint amilyet eredetileg akartam, de nem rossz. Találtam róla képet a neten, szóval nem fotóztam le nektek, remélem nincsen harag. Azt hozzátenném, hogy a hátulján van ilyen fel-le hajtható cucc még, ahova tollakat is lehet rakni. Na, nem ragozom tovább. Ilyen:

Csütörtökön újra Pestre kellet mennem, ugyanis matematika szintfelmérőt írtunk. Na, én ezt sikeresen elfelejtettem. Azt hittem, hogy a tantárgyfelvétel miatt kell újból meglátogatni az iskolát. Teljesen ebben a hiszemben indultam el otthonról, majd Réka felvilágosított a vonaton a matekkal kapcsolatban. Ups. Amúgy jó vagyok matematikából, a középszintű érettségim is 5-ös lett, de május óta egyszer sem vettem elő a füzeteimet. Én az a típus vagyok, hogyha nem nézem át minimum egyszer a dolgokat, nem sok mindenre emlékezem. Ráadásul a számológépemet és a függvénytáblázatomat sem vittem magammal. Ügyes voltam, mindig mindig.

Az előadás már elkezdődött, amikor befutottunk, de a többiek beszámolása alapján nem sok mindenről maradtunk le. Én annyira unatkoztam, hogy körülbelül egy Csipkerózsika-féle álomba szenderültem. 15 perc múlva felébresztett Réka mozgolódása. Rámorogtam, hogy hagyjon már békén, de ő megbökött és a professzora mutatott. Az éppen azt ecsetelte, hogy kinek hova kell mennie megírni a szintfelmérőt.

Könnyű volt, de tényleg. Mégis alig tudtam valamit. Pedig tényleg tudtam őket. De így, hogy semmit nem néztem át, egyszerűen nem emlékeztem. Szívás, ez van. Rékával kb. háromszor egymáshoz szóltunk, de az összes alkalommal odajött hozzánk egy nő és folyton ránk szólt. Az biztos, hogy megjegyzett minket. Remélem nem ő az egyik tanárom.

Röviden ennyit, a csütörtöki napomról, megyek nézni az X-Faktort. A hét utolsó három napjáról holnap fogok írni, valamint egy cikkel is készültem nektek a fotós felszereléseimről.

Mielőtt elmennék, segítsetek nekem. Szeretnék jelentkezni a suliújságba, de nem tudom melyik pozicíót válasszam. A cikkírót vagy a fotóst? Kérlek adjatok nekem tanácsot kommentben.

Szerdán nem kellett semmiért se bemennem az iskolába /kész csoda/, szóval úgy terveztem, hogy majd Gáborral és Beával találkozom az Árkád plázában, Győrben, valamikor délután és addig is aludni fogok legalább 10 óráig, ugyanis az előző napokban nem volt időm kipihenni magamat. Aha, szép terv volt. Kár, hogy az alvásos részből semmi nem lett.

Ugyanis kereken 8 órakor csörgött a kaputelefon. Szépen válogatott káromkodásokat kiabálva felkeltem és megkérdeztem apától, hogy ki mert ilyenkor csengetni. A futár. Apa csomagott rendelt. Hogy az a... Duzzogva leültem és elkezdtem enni a reggeli müzlimet. Igen, ha én egyszer felkelek, akkor nem tudok visszaaludni. Megnéztem a virtuális farmomat /igazi parasztlegíny vagyok. na jó nem, ez még viccnek is rossz/, majd körülbelül 9 óra fele visszamentem a szobámba, hogy sorozatot nézzek. Ez sem jött össze.

Jött az SMS Gábortól és Beától, hogy 10:25-kor végeznek /ők OKJ-re járnak/. Na, ekkor elkezdtem rohanni, gyorsan elkészülődtem és már sprinteltem is a buszvégre. A busz 9:30-kor indult el a vonatállomáshoz, a vonat pedig 9:39-kor indult. Rekordidőt futottam, de elértem. Király vagyok, tudom.

10:25 fele meg is érdekeztem a győri állomásra és innen jött a dolog érdekes része: Merre van az Árkád? Már többször is voltam a plázában, de fogalmam sem volt, hogyan tudok eljutni oda, eddig mindig kocsival vittek. Megkérdeztem 4 embert és mind mást mondott. Egyik például azt, hogy induljak el egyenesen és menjek le az aluljárón. Az érdekesség az, hogy a közelben sehol sem volt aluljára. Na mindegy. Szóval elindultam a saját tudásom alapján, ami valljuk be elég kevés tájékozódás terén. Teljesen Bear Gryllsnek éreztem magam. Ésssss, dobpergés kérek: odataláltam.

Bea és Gábor már elég idegesek voltak amikor odaértem, hogy hol voltam ennyi ideig, de körülbelül 5 másodperc után már mindenen visítva röhögtünk. Nagyon jól éreztem magam, Beával egész nyáron nem tudtam találkozni, szóval jó volt újra látni, imádom őt. Bementünk pár boltba körülnézni. Vettem is egy nadrágot. Képet holnap rakok csak fel, ugyanis lemerült a fényképezőm. Imádom, megy a mellényhez, remélem kedden rossz idő lesz és akkor felveszem. 30-as méret, 8990 Ft volt.

Összegezve: ez egy nagyon jó nap volt.