Egész héten őrült módjában vonatoztam/metróztam/buszoztam/teleportáltam egyik helyről a másikra, ennek következtében csütörtök estére úgy néztem körülbelül ki, mintha egy zombis sorozatnak a szereplője lennék. Szóval hamar lefeküdtem, fél 11-kor és egészen másnap 9-ig aludtam. Jól esett, mint egy forró csoki a hideg téli estéken, miközben odakint a csípős szél hordja a hópelyheket. Oh, ez milyen költőien hangzott. Meg amúgy sem innék soha forró csokit, de mindegy.

Röviden, ez a nap a tunyulásról szólt. Olvastam a Csontvárost /nemsokára végzek vele, várható egy vélemény/, de jórészt Pretty Little Liarst néztem. Komolyan mondom beszippantott ez a sorozat, annyira izgalmas és vicces, ráadásul a Hannat alakító Ashley Bensonba szerelmes lettem. Annyira gyönyörű. Az első évadot bedaráltam, már a másodiknál tartok. Az előbbiről nemsokára kritika is lesz az oldalon, legalábbis tervezem.

Valamint pénteken még egy csomagot is vártam, ugyanis megvettem az iPademre egy hiperszuper jegyzetelő appot a Notes Plust /ezt fogom használni a suliban, hogy ne kelljen lapokat és füzeteket cipelnem magammal/ és ehhez rendeltem egy iPadhez való stylust. Pontosabban ezt: link. Szóval vártam a küldeményre, csöngetett is a futár, de nem a toll jött. Hanem egy világítós tusolófej /??/ én meg azt sem tudtam most mi van. Arcon röhögtem a csomagot hozó embert, hogy mégis milyen hülye rendel ilyet. Hát kiderült: Apa volt az. Ups, visszaszívtam az előbbi jelzőt. Apának van mostanában ez a fura holmija, hogy hülyeségeket rendel az internetről /Angry Birdös póló, ami ráadásul kicsi rá, ezért senki nem hordja/, de ez az ő dolga.

1 óra múlva megint jött egy futár én pedig boldogan suhantam ajtót nyitni. De megint nem nekem jött csomagom, hanem újból Apának. Egy parfümöt hoztak neki. Puffogva bevonultam a szobámba és néztem tovább a PLL-t. Aztán fél 3-kor megelégeltem a várakozást és fel akartam hívni a futárszolgálatot, de ahogy a kezembe vettem az iPhonem, az elkezdett csörögni. Igen, elég furcsa volt, kicsit be is pisiltem. Oké, azért nem. A szállítósrác hívott, hogy 10 perc és itt van a stylussal.

Oh, igen. Mint kedden mondtam, újra fogok járni a régi angoltanáromhoz és ez most már 100%, ugyanis pénteken lebeszéltem vele, hogy jövő héttől menni fogok hozzá. A régi blogomról páran emlékezhetnek még rá. Szeretem őt, kicsint kattant, de én azért bírom.

Körülbelül a fél délelőttöm azzal ment el, hogy a stylussal való írást gyakoroltam. Nem valami egyszerű, de fejlődő tendenciát mutatok, ugyanis kezdek belejönni. Taps nekem, hol a díjam?

11 fele jött az értesítés a matek eredményéről. Nem lepődtem meg attól, ami az üzenetben várt: nem sikerült. Szóval kell járnom 5 hétig gyógymatekra. Kicsit megalázó, de ez van, csöppet sem bánom, ugyanis beszéltem néhány felsőbbévessel és azt mondták nagyon hasznos ez a felzárkóztató, hiszen nagyon jól elmagyaráznak mindent és akik járnak ide, azoknak általában jobban sikerülnek a vizsgáik. Vannak olyanok, akik direkt elrontják a vizsgát. Egy szó, mint száz, nem bántam meg, hogy kell járnom a pluszmatekra.

Gyorsan léptem is fel Neptunra /itt kell felvenni az óráinkat/, hogy egy jó időpontban vegyem fel a matekot. De nem volt sehol semmi. Megnéztem a leveleimet és azt írták, hogy valami hiba miatt nem tudják mikor kerülnek ki az időpontok, ezért mindenki nézze gyakran a Neptunt, hogy időben fel tudja venni az óráit. Szuper, ezután paranoiás lettem és 1 óránként legalább háromszor felléptem a rendszerbe.

Ezen a napon is főképpen a PLL előtt ültem üveges szemekkel, de egyszer-kétszer felnéztem Facebookra, ahol megláttam egy nekem való munkát. Minden feltétel stimmelt rám, a magasság, a súly, a kinézet, a beszédkézség. Ez ilyen host munka /így mondják ezt?/ fiúknak, vagyis rendezvényeken kellene lennem segítőnek, esetleg statisztának beállni, vagy fotózáshoz modellnek. Utálok dolgozni, nem nekem való ez az egész, de ez megfogott, szóval lehet jelentkezni fogok. Ám előtte kell rólam egy portfólió, úgyhogy jövő héten lehet elmegyek csináltatni egyet.

Mi említésre történt még? Ja igen! Sikerült leadnom a kosarat az órarendemből és felvenni helyette a kondit, ráadásul ugyanazon a napon, ugyanabban az időpontban, így nem változott az órarendem! Hurrá!

Kezd ez a bejegyzés is kicsit hosszú lenni nem? Sebaj. Vasárnap délutánra a barátaimmal terveztünk egy találkozót. Igen, csak terveztük, ugyanis mikor mondtam Anyának, hogy 3 fele megyek el itthonról, ő elkezdett velem veszekedni, hogy hogy merészelek elmenni, mikor a Papát megyünk megköszönteni születésnapja alkalmából. Oké, azért karóba ne húzz, gondoltam. Most komolyan, nekem ezt honnan kellett volna tudnom? Szóval nem mentem bandázni a többiekkel, de nem baj, ugyanis bizonyos okok miatt végül ők sem mentek sehova.

Miután megköszöntöttük a Papát, mehettünk vissza Apával Tatabányára. Hogy miért? Ugyanis Apa M-es pólót hozott az XL-es helyett, hiába mondtuk, hogy az előbbi kicsi lesz. Miközben a mobilomat néztem óránként többször is /még mindig nem rakták fel Neptunba a matekot/, megérkeztünk a plázába. Természetesen kihasználtam az alkalmat és vetettem magamnak egy tolltartót. Eredetileg egy Converset akartam, de hiába kerestem égen-földön sehol sem találtam. Szerintem már nem lehet kapni. Vagy elpusztult az összes. Szegények.

Sehol sem találtam alkalmas darabot, végül bementünk a Happy Boxba, ahol végül kiválasztottam egy tolltartót. Nem olyan, mint amilyet eredetileg akartam, de nem rossz. Találtam róla képet a neten, szóval nem fotóztam le nektek, remélem nincsen harag. Azt hozzátenném, hogy a hátulján van ilyen fel-le hajtható cucc még, ahova tollakat is lehet rakni. Na, nem ragozom tovább. Ilyen: