Köszönöm Istenem, hogy csütörtökön csak 9:45-kor kezdődik az első órám. A 7:14-es vonattal mentem, szóval ráéltem lassan menni, nem kellett futnom a metróhoz, sem a buszhoz, hiszen bőven volt időm. Rékának ezen a napon sem volt szerencséje, ugyanis kikapcsolt a telefonja, emiatt nem szólt az ébresztője. Vagyis szegény elaludt. Ott tartottam, hogy végre mehettem mindenhova csiga módjára, kárörvendő mosollyal néztem a rohanó emberekre.

Első órám közgazdaságtan elmélet volt, vagyis az az óra, amire szerdán véletlenül beültem. Most legalább a jó helyen voltam, a jó tanárnál. Vagyis remélem, másodszorra már elég kellemetlen lenne, ez a rossz helyre menés. A tanárom elmondta, hogy milyen könyvet olvashatunk a tananyaggal kapcsolatban, ha szeretnénk, valamint hány ZH lesz stb. Majd olyan hirtelen váltott át a diktálásba, hogy csak pislogtam, mint Rozi a moziban, azt sem tudtam, hogy mi van. Mire elővettem az iPademet, a billentyűzetet, a stylust, meg minden egyéb ketyerét elég sok idő eltelt. Ammedigre beüzemeltem a jegyzetelő programot a többiek már fél oldalt írtak. Nem baj, szerencse, hogy Tami mellett ültem, aki nem maradt le és mindent le tudtam róla másolni.

A második előadásom számítástechnika gyakorlat volt, amitől csöppet tartottam. Utálom a számtechet. Béna vagyok hozzá. 12.-ben csak beültem Gáborral meg Rékával a hátsó sorba és végigröhögtük a tanítást, majd óra vége fele gyorsan lemásoltuk valakiről a feladatot /i love ctrl + c ctrl + v/ és így voltam 5-ös. Nos, eddig úgy tűnik, hogy a félelmem alaptalan volt. Exceleztünk az órán és a tanár úr nagyon jól magyarázott mindent /kicsit már túl részletesen is/ és én az összes lépést szóról-szóra leírtam a kis noteszomba, hogy otthon gyakorolhassak. De tényleg, ilyeneket írtam: "Kattints a B4 mezőre. Írd be ezt:..." és ehhez hasonlókat. Természetesen ez az óra sem ment simán, hiszen akkor nem én lennék én /ez most nagyon értelmes volt/. A gép nem engedett be a jelszavammal a felhasználómba, ezért a tanár elküldött az egyik gépes emberhez /így hívják őket? tudjátok, akik mindent tudnak a számítógépekről/ és ő segített jelszót változtatni.

Ezután ÚJRA számtechem volt, de ezúttal elmélet. Gyerekek, olyan unalmas volt és tömény, hogy majdnem meghaltam. Ha a tanár nem vetített le vagy 60 diát, akkor egyet sem. És kb. csak az egészet felolvasta. Legalább tudom, hogy erre az előadásra nem lesz majd fontos bejárnom /az anyagot felrakják a netre/. Réka infóból érettségizett és csak ennyit mondott az óra végén: "Ez a nő másfél óra alatt elmondta az én 20 infó tételemet."

Mehettem volna haza, HA nem járnék gyógymatekre. De ugye járok, szóval maradtam. És milyen jól is tettem. Nagyon hasznos volt a mostani felzárkóztató, ugyanis azt az új anyagot beszéltük át, amit kedden vettük alap matekon /határérték, monotonitás, satöbbi/. Már eddig is értettem, hogyan kell ezeket csinálni, de így most már még jobban tudom.

17:00-kor lett vége a mateknak és Rékával elefántok módjára rontottunk ki a teremből, hogy elérjük a vonatot. Röviden csak annyi: a kalauz már intett, hogy indulhat a vonat, amikor mi még futottunk. Szerencsére észrevett minket és megvárt. Ahogy felléptünk a mozdonyra, az már indult is. Túléltem az első hetet. És teljesen leamortizálódtam.

Tök boldog voltam, ugyanis a másnapra gondoltam. Ami egyet jelentett: megyünk anyával és a húgommal, Kittikével plázába. Veszek magamnak nadrágot. Talán egy pulcsit. Kettőt. Új könyveket. Aha, szép tervek voltak, kár, hogy nagy veszekedéssel végződött az egész. Ám erről már csak holnap írok nektek. Addig is I love all of you!