Mivel reggel 8-kor francia órám volt, nagyon korán kellett kelnem, 5:30-kor. Komolyan mondom, ezek a reggeleim ilyen versenyfutások az idővel. A vonatom 6:14-kor indult, én 6:12-re értem ki az állomásra. Futottam, mint egy strucc, mindenkit arébb löktem, aki az utamban volt és sikerült. Elértem a vonatatot. Rékának már nem volt ilyen mázlija. A lépcsőn futott le, mikor elindult a mozdony.

Mire beértem a Keletibe 7:30 volt és meglepő módon: újra rohanhattam. 7:45-kor már az Örs Vezér téren voltam, de hiába, ugyanis 1 perccel lekéstem a buszt és ezért várhattam 12 percet a következőre. Megnyugtatott, hogy nem csak velem történt ez, mert a buszmegállóban találkoztam Zsófival és Kittivel.

8:25-kor toppantam be a francia órára. A tanárnő megkérdezte franciául, hogy beszélem e a nyelvet, meglepő módon értettem a kérdést (!!!!). Válaszoltam, hogy igen. Erre kérdezett valami bonyolultabbat, erre mondtam neki, hogy azért ennyire nem. Leültem, próbáltam bekapcsolódni az órába. Nem volt nehéz. Hiába voltam év végén 5-ös franciából, hülye vagyok belőle, de amiket csináltunk az előadáson... Zseninek éreztem magam. Ilyenek voltak: mondjuk francia neveket; keressünk egy újságban /adott nekünk a tanár/, olyan szavakat, amiknek ismerjük a jelentését; kitalálni, hogy mit jelent az egyszerű mondat, amit a tanárnő felírt a táblára. Természetesen remekeltem, egyfolytában jelentkeztem, be akartam vágódni a tanárnál. Szerintem sikerült is. Óra végén mondtam neki, hogy sajnálom, hogy késtem, de sajnos bejárós vagyok, szóval lehet többször is fogok. Erre azt mondta a tanárnő, hogy semmi baj és, hogy bármikor késhetek, hiszen ezeket amiket veszünk én úgy is tudom. Nagyon kedves volt. Tuti imád engem, de ez nem meglepő. Ki nem?

A következő órám közgazdaságtan volt. Egy probléma volt: nem tudtam hol lesz az óra. Találkoztam Kittivel és megkérdeztem tőle nem tudja e. Kiderült, hogy ő neki is közgazdaságtan óra a következő. Szóval minden szuper volt, ő tudta hova kell menni. Az előadás közepén kezdtek különböző gondolatok előtörni belőlem: "Miért vagyunk ilyen sokan a teremben? Gyakorlaton csak 30-an kellene körülbelül lennünk, itt meg vagyunk vagy 60-an. Ráadásul hol vannak a Vikiék? Nekik is közgáz órájuk van." Az óra közepén rájöttem: Rossz helyen voltam!!! Igen, ez is egy közgazdaságtan előadás volt, de más tanárnál, ráadásul az egy elmélet volt, amire én bementem, pedig nekem gyakorlaton kellett volna lennem!! Mikor vége lett az órának, megkerestem Vikiéket, ők megnyugtattak /miután kiröhögtek, hogy hogyan lehetek ennyire béna/, hogy nem maradtam le semmiről, ugyanis csak annyi volt, hogy a tanár bejött, elmondta 10 perc alatt, hogy mikor lesznek a vizsgák, melyik könyv kell az órára és ezzel vége is volt, azt mondta a mai előadás elmarad. Hál' istennek.

Ezután gazdasági jog órám volt. Komolyan mondom, nagyon tetszett ez volt a legjobb a héten. A tanárnő, körülbelül 25 éves lehet, nagyon érdekesen beszélt, próbált minket is belevonni az előadásba, ráadásul a téma is elég jó volt. Röviden: tetszett.

Mivel hétfőn kaptam egy e-mailt, hogy a szerdai üzleti kommunikáció órám elmarad, ezért elindultam haza. Ugyanis a gazdasági jog órámnak 13:00-kor lett vége és a következő előadásom, a vállalati gazdaságtan, csak 15:30-kor kezdődött volna. Mondtam, hogy én ezt biztosan nem fogom megvárni /jól is tettem, hogy eljöttem, mert utólag kiderült, hogy körülbelül semmit nem csináltak az órán, csak ilyen kezdő beszélgetés volt, hogy mi kell egy vállalat beindításához/.

Még 35 percem volt a vonat érkezéséig, ezért bementem az Örs Vezér téri Árkád plázába megvenni a francia könyvet, az Allons-Y-t. A Libriben természetesen megint szívtam /kivel mással történnének ilyenek?/, ugyanis az eladónő 20 percig kereste nekem a kötetet, mert sehol nem találta. Végül kiderült, hogy az eladói pult alatt volt. Ekkor kinyögte, hogy sajnos nem tudja eladni nekem, mert félre van rakatva, helyette átküldött az Árkád mellett lévő plázába, a Sugárba, hogy vegyem meg ott. Mérgesen átmentem az ottani Libribe, hiszen a nő bénázása miatt lekéstem a vonatot és csak a 20 perccel későbbivel tudtam hazamenni. Szerencsére az ottani boltos ügyesebb volt. Egyből megtalálta az Allons-Y-t. Megvettem.

Kifelé aztán érdekes dolog történt velem: odajött hozzám egy fiatal lány a Movie Star Studiotól, hogy nem szeretnék e esetleg statiszta lenni egy filmben. Én meg csak bambultam rá. Pont ilyen munkát kerestem! Heti egyszer kellene csak mennem, pár órára. Tökéletes! Egyből meg is adtam az adataimat, azt mondta jövő hét elején hívnak. Lehet, hogy a sors akarta, hogy találkozzak vele? Amúgy tuti valami kamu.